Zavart parazita

Bélférgesség tünetei és kezelése

Téveszmés zavar, téveszme A téveszmés zavar, téveszme jellemzője egy vagy több téves vélekedés, ami legalább 1 hónapon át megmarad. A betegség általában középkorúaknál vagy idősebbeknél jelentkezik. A téveszmék általában nem bizarrak, az azokban megjelenő helyzetek a valós életben is előfordulhatnak, a beteg képzelheti azt, hogy követik, mérgezik, megfertőzik, távolról szeretik, vagy megcsalja a felesége, illetve partnere.

A téveszmés zavarnak számos altípusa létezik.

Bélférgesség A bélférgességről röviden Általánosságban elmondható, hogy a férgek kétféle állapotban lehetnek jelen az emberi szervezetben.

Az erotomániás altípusban a téveszmék központja olyan személy, aki a betegbe szerelmes. A téveszme tárgyával a beteg gyakran levél vagy telefonhívás útján megpróbál kapcsolatot teremteni, esetleg ellenőrzi őt vagy kémkedik utána.

A téveszme által kiváltott viselkedés összeütközésbe kerülhet a törvénnyel. A grandiózus altípusban a beteg azt hiszi, hatalmas képességekkel rendelkezik, vagy valamilyen jelentős felfedezést tett.

A féltékeny altípusban a beteg meggyőződése szerint a felesége vagy partnere hűtlen. Ez a hit téves következtetéseken alapul, melyet kétes bizonyíték támaszt alá.

Ilyen körülmények között a fizikai bántalmazás jelenlegi parazitakezelés veszélyt jelent.

Az üldözéses altípusban a beteg azt hiszi, hogy terveket szőnek ellene, kémkednek utána, rosszat akarnak neki vagy zaklatni akarják. A beteg bíróság és egyéb állami szervek ismételt zavart parazita próbál igazsághoz jutni. Néha, a képzelt üldöztetés fizikai erőszakhoz vezethet, bosszúként.

A szomatikus altípusban a beteget valamilyen testi működése vagy tulajdonsága foglalkoztatja, például képzelt testi torzulás vagy szag. A téveszme általános egészségügyi állapotra is vonatkozhat, például parazita által kiváltott fertőzésre.

Nagy László, infektológus A helminthiasis - azaz a férgesség mint betegség - olyan kórkép, amelyet a szervezetben parazita életmódot folytató férgek vagy azok lárvái idéznek elő. Cikkünkben a Magyarországon előforduló féregfertőzések tüneteiről, a fertőzések módjáról és veszélyeiről olvashat. A féregfertőzés lehet teljesen tünetmentes, máskor a féreg parazita életmódja miatt táplálékot, vitaminokat von el a gazdaszervezettől, és hiánybetegséget okoz, avagy testanyagainak közvetlen toxikus, vagy allergizáló hatásának köszönhetően, kóros szervi tünetek jelentkeznek. Egyes férgek lárvái bejuthatnak a szövetekbe, ahol idegentestként gyulladásos gócokat hozhatnak létre. A betegség lehet a kórokozó elpusztítására tett kísérletnek, például immunpatológiai reakciónak a következménye is.

Panaszok, tünetek és kórisme A téveszmés zavart parazita, téveszme korábban fennálló paranoid személyiségzavarból is fejlődhet. A felnőttkor kezdetén mutatkozó paranoid személyiségzavar esetén a beteg bizalmatlanságot és gyanakvást érez mások, és azok szándékai iránt.

Horváth Balázs, általános orvos Az egysejtű élősködővel fertőzöttek fele tünetmentes, gyermekek esetében azonban szinte mindig tapasztalhatóak a tünetek. Kórokozója a Giardia lamblia. A fertőzés szájon keresztül történik, olyan étellel vagy vízzel, mely a kórokozó ún. A lenyelt ciszták a patkóbélben alakulnak át kifejlett egyedekké trophozoita. A trophozoiták a gazdaszervezet vékonybelének hámsejtjeire tapadva élősködnek, és kellő mértékben elszaporodva súlyos tápanyag-felszívódási zavart okozhatnak.

Korai tünetek lehetnek a kihasználtság érzése, elfogultság a barátok lojalitásával vagy megbízhatóságával szemben, jóindulatú észrevételek vagy események fenyegető tartalmú értelmezése, elhúzódó neheztelés, és azonnali reakció észlelt csekélységekre.

Miután az orvos kizárta a téveszmével járó egyéb állapotokat, a diagnózist általában a páciens múltjának vizsgálata alapján állítja fel.

Különösen fontos az orvos számára a beteg veszélyességének megállapítása, főleg, hogy a beteg mennyire hajlamos téveszméi hatására cselekedni. Kórjóslat és kezelés A téveszmés zavar általában nem vezet súlyos rokkantsághoz, a téveszmék azonban egyre inkább eluralkodhatnak a betegen. Legtöbb esetben a beteg képes állásában megmaradni.

A kezelésben sokat segíthet a jó orvos-beteg kapcsolat. Ha a beteg veszélyesnek tűnik, az orvos a kórházba utalást is szükségesnek tarthatja. Az antipszichotikus szerek alkalmazása nem rendszeres, azonban néha enyhítheti a fennálló tüneteket. A hosszú távú terápiás cél az, hogy a beteg téveszméitől konstruktívabb és kielégítőbb irányba forduljon, habár ezt a célt általában nehéz elérni.