Szag érződött egy férfi száján


A repülőtéri üvegcsarnokban kutyák kószáltak.

Mi okozza a rossz leheletet? | parodontax

Kószáltak, sündörögtek, súnytak, vakaróztak, hulladékot faltak a sarkokban vagy aludtak, legalább harmincan. Szürkék voltak többnyire vagy rőtek, de ezeket is mintha szürke por lepte volna el, vedlő bundájuk alatt a felmart, pirosas bőrre is por rakódott.

Nagyon látszott az üvegfalakon át besütő téli fényben. Az üvegfalak homályosak voltak ugyanattól a szürke portól.

A csarnok közepe táján a kőpadló azonban frissen felmosva csillogott, tükrözte a kutyák hasát, alfelét. A kutyák saját tükörképükön jártak, egyszerre léptek vele, és néha ráheveredtek vagy rogytak.

Eggyé váltak a felfordított képükkel, mintha éhen vesztek volna hirtelen. Nem sok ennivalójuk akadt a fogadócsarnokban. Mégis egyfolytában mozgott az állkapcsuk, mintha rágnának valamit. Láttam, hogy lázasan száraz az orruk, farkuk lankadtan csüng, beakad a faruk vápájába.

Egyenruhás pilóta haladt át rézsút a csarnokon nadrágja alján csupa kutyaszőrrel, és lazán, figyelmetlenül tolta félre az útjába kerülő ebeket. Majd egy légikisasszony indult el az egyik oldalajtótól a recepció felé, könyökből behajlított karjait zömök testéhez szorítva, remegőn, mintha veszélyes útra kelne. De lehet, hogy fáztak a hurkái. Ő átlépett az ebeken, és sebesen kapkodta a lábát. A recepciónál távol-keletinek tetsző embercsoport várt sorára a beszállókártyáért, csupa férfi.

Kistermetű férfiak voltak, nyárias öltözékben, fehér ingre vett vászondzsekiben. Mintha hónapok óta mindegyre lekésték volna a hazaszállító gépet, és annyi időre sem hagyták el a csarnokot, hogy meleg ruhát vásároljanak.

szag érződött egy férfi száján pinworm helmintusok

Vendéglátóik, kísérőik pedig vagy megfeledkeztek erről, vagy nem tartották őket annyira fontosnak, hogy megkíméljék a hidegtől. Észak-vietnamiak lehettek. A csarnok hidege úgy kavargott, mint a kristályos por.

Érződött a szaga. Ha nem tudom, hogy a DDT-t világszerte betiltották, azt hittem volna, annak a szagát érzem.

Acetonszagú lehelet, Szag érződött egy férfi száján

És még valami savanyút. Az apró férfiak meredten álltak, a szimatoló kutyák elől sem húzták el a lábukat. Odaszoktak talán. Egyikük kezéből kihullt a papír zsebkendő, egy kutya nyomban felkapta és lenyelte.

Szag érződött egy férfi száján, Elfuthatsz, de nem menekülhetsz

Talán azért volt viszonylag tiszta a csarnok, mert minden szemetet megettek a kutyák, még saját ürüléküket is. Hideg kutyák, gondoltam. A recepciós pulton, a számítógép mellett macska szundikált.

szag érződött egy férfi száján férjének nincs Trichomonasa

A gép mögött ülő csont sovány asszony, aki kézírással töltötte ki az űrlapokat, időnként megsimogatta. Időbe telt, míg rájöttem, hogy a hidegben is verejtékező tenyerét törli a bundájába.

szag érződött egy férfi száján körömvirágok a férgek ellen

Legalább hússzor megcsinálta. Aztán rúzst kezdett kenni a feszes ajkaira, de úgy, mintha meg akarná enni a kis vörös rudat. Félórája álltam egy kopott zöld futószőnyegen a vámosok folyosóján, onnan néztem a csarnokot és éreztem a szagát. Onnan láttam, hogy két utazótáskám zötykölődve megérkezik a futószalagon, és a peremnek ütődve egymásra torlódik, majd a linóleumra hull.

Valami okból a szállítószalag környékén linóleummal borították a padlót. Eltaposott cigarettavégek fekete foltjai látszottak rajta. A szemközti falon színes reprodukció volt. Ajtó nagy volt. Félkopasz férfiú lemosolygott rám széles orra alól, és nagyon piros volt az ajka. Szubkután parazita jelei emberekben már őt kicsiben, újságainkban, egyszer talán éppenséggel a címoldalon.

Emberem nem jött. A vámos időnként felszólított, hogy lépjek a pultjához, nyissam ki fekete diplomatatáskámat.

Vélhetőleg azt is hozzátette a tizedik alkalommal: és aztán tűnjön a francba. Nyugtatólag integettem feléje. Végső soron semleges területen álltam. Párizs nagyon messze volt, annál messzebb csak ez az idegen csarnok lehetett, amelyet néznem kellett, és éppen itt tátongott. Bent is voltam ebben az idegen országban, meg nem is. Mindenképpen be kellett lépnem, hogy teljesítsem küldetésemet, vagy ha netán meggondolom magam, és úgy döntök, máris hazatérek, kezeltetnem kellett volna a jegyemet.

Dezodort fújt a szájába, hogy ne bukjon le az ittas vezetéssel | hu

Itt, ebben az országban, melyből egyelőre csak a kutyákat és a távol-keletieket láttam, meg pilótát, macskát, stewardesst egy modernnek szánt, ám elfeledett fogadócsarnokban. Fentről, a gépből láttam persze a hófoltos szántóföldeket és még a fővárosból is egy szeletet: hatalmas lakónegyedeket, köztük aprócska házakat, udvarokat. Egy sugárutat, mely a kültelken, gyárszerű épületek között földúttá silányult, és senki, semmi nem mozgott rajta.

Agyárszerű épületek előtt és vasakkal telerakott udvarukon láttam teherautókat is, de azok sem mozdultak.

Csiki László: Ajakír

Az egyik hátulján látni véltem a fagyban párálló kipufogógázt, de az is ott rostokolt, miközben ereszkedőben elhúztunk fölötte. Mintha emberek szedtek volna le valamit a rakteréből, karton- vagy fémdobozokat. De ez nem biztos: sem az szag érződött egy férfi száján, sem a dobozok. Majd félretolt, és a szűk folyosón oldalazva ellépett mellettem: be az országba. A hátát láttam csupán: szürke felöltőjét, és a vámos felé lendítette a pecsétgyűrűs kezét.

A vámos lazán szalutált neki. Bal felől, az üvegablak mögött, az útlevélkezelő, egy fekete arcú férfi rávillantotta ezüst fogait. Éppen úgy mosolygott rá, paraziták jeleivel Halloway éjszakáján a belülről gyertyával megvilágított töklámpás. A férfi a csarnok közepe táján járt már, mire mindezt észrevettem és mintegy kartotékoltam magamban, megtorpant egy másik, szembejövő férfi előtt, váltottak néhány szót, és ő újra intett, ezúttal felém.

Úgy látszott, hogy felém int. A másik, ugyanolyan felöltőben és pecsétgyűrűvel az ujján, ugyanolyan fekete kalappal, gyors léptekkel elindult. Bizonyosan felém. Egy kissé kacsázva járt, vagy inkább bicegett. Rózsaszín fejbőrére rátapadt a kalap alatt átizzadt ritka haj. Ügyet sem vetett a kutyákra, sem a távol-keletiekre.

szag érződött egy férfi száján bőrelváltozások paraziták

Akutyák se rá. Nem álltak az útjába, ki sem kerülték, valami okból egyszerűen nem lábatlankodtak körülötte. A távol-keletiek csak a szemüket fordították feléje, álltak, dideregtek mereven a látómezőm szélén, elmosódottan, mert én csak a felém tartó férfit néztem, halványkék ingre kötött piros nyakkendőjét, gyűrűs bal kezében a kalapot, mely közelebbről nem fekete, hanem sötétkék volt.

  • Ezért fontos, hogy jobban megértse a halitosis okait.
  • Giardia rapid test
  • Mózes Zsófi Ezért fontos a gyerek érzéseinek elismerése — és 5 egyszerű módszer, hogy jól csináld A rossz szájszag valószínűleg minden ember rémálma, de általában könnyen elkerülhető, ha ismerünk pár alapvető módszert, pl.
  • Emberi férgek a szemekben
  • 5 betegség, amitől büdös lesz a szája - Dívány

Jobbjával előhúzott belső zsebéből egy kis könyvecskét, és messziről odamutatta a vámosnak, majd közeljött hozzám, félretolt, a határőrnek is bemutatta az ablakon át a könyvecskéjét.

Aztán hátulról megközelített, megkopogtatta ujjával a vállamat és így szólt: — Beinvenu!

szag érződött egy férfi száján kezelés férgek népi gyógyszerek

Párizs, ó, Párizs! Kemény mozdulattal kivette kezemből a fekete táskát, elhúzta a vámos orra előtt és mindketten mosolyogtak. Aztán már kint voltunk szag érződött egy férfi száján csarnokban a kutyák között, egyenlő távolságra a távol-keletiektől, a recepciós nőtől meg a macskájától.

Közepéről nézve a csarnok nem volt olyan nagy, mint amekkorának véltem. Lehet ugyan, hogy összébb húzódott a homályban. Odakint ugyanis, mintegy akaratlagosan és nem természetesen beborult az ég, szag érződött egy férfi száján a csarnokban sötétebb lett, mint a szabadban, talán az üvegfalakra rakódott por miatt. Eszembe ötlött, hogy nem pecsételték be a belépő vízumot. A férfi a csarnok oszlopos részébe tartott a táskámmal. Meglepett, hogy a kijárat két oldalán belső árkádsor van fehér eres vörös márvány oszlopokkal.

Vasrácsos kis ablakok nyíltak a falban. De most mind zárva voltak. A férfi az egyik ablak párkányára fektette a táskát, és megpróbálta kinyitni. Jó ideig rángatta a zárat: amíg oda nem adtam a kulcsot. Sokáig nem adtam oda.

De azzal sem bírt. Kivettem a kezéből: hozzáértem paraziták a bokrokon száraz bőréhez. Szőke sörte nőtt rajta, bár a sötétség határát súrló homályban inkább csak éreztem, képzeltem, hogy szőke, semmint láttam. Felkattintottam a táska nyelvét és felnyitottam.

Kis, hengeres rekeszekben, luxus sírhelyükön rendben feküdtek a rúzsok. A férfi kiemelte, majd felnyitotta az egyiket, megszagolta. Elégedetlennek, ha nem éppenséggel csalódottnak látszott. A félsötétben. Kinnebb csavarta az apró vörös hengert: éppen azt, amelyiknek a vége pénisz makkját formázta. Én ezt tudtam, ő nem látta. Szag érződött egy férfi száján kézfején a szájfestéket, és szag érződött egy férfi száján jobban elkámpicsorodott.

Most inkább attól, hogy nem látja. Kiment vele a csarnok félhomályába, szeméhez emelte, majd magasba tartotta a kezét és csettintett. Összeütötte a két sarkát, és felém nyújtotta rúzscsíkos kezét. Akkor jöttem rá, hogy balkezes: a jobbat kente be. Megfogtam a kezét, újra éreztem a száraz bőrt. Egy nevet mondott közben, feltehetőleg a sajátját, vagyis bemutatkozott.

Nem értettem, és tudtam, hogy fölösleges is lenne értenem. K, mint kápá. Mereven nézett az arcomba világoskék szemével. De azért cinkos vidámság is csillant a tekintetében. Amolyan dévaj cimboraság, ha nem egyéb.

445 Kapcsolatok megjavítása - Probléma anyukámmal - Hátfájás gyógyítása - Hírnév, szégyen, fájdalom

Azon túl vagy inkább a mögött kemény volt a tekintete. Mint egy azúr-rozsdás — azúrkék? Lapockámra tette a kezét, megnyomta, lendített, terelt a parazita javaslat felé.

Harmadik lépésnél megcsúsztam a fényes kőpadlón. Rá kellett jönnöm, hogy a kutyák csak szilárdabb állagú szemetüket takarítják el. A férfi mindvégig, a kétszárnyas ajtóig beszélt hozzám a hátam mögül: halkan duruzsolva, felfoghatatlanul. A kétszárnyas ajtó vedlő festékébe nem korózisos fertőzés módszer felöltőm meglebbenő alja, s amikor a férfi rápaskolva kiszabadította, tudtam, elviszek egy szemernyit az épületből, és itt hagyok magamból ugyanannyit.

Visszanéztem: a kutyák mind megvoltak, a távol-keleti emberek is, de egyikük derékból utánunk fordulva megnézett, elraktározott magában. A többiek mozdulatlanul álltak. A recepciónál a sovány nő most egyik kezével a macskát simogatta, másikkal ajkán kente szét a rúzst, a fogára is jutott belőle.

A kikapcsolt számítógép-monitor szürke tükrében bámulta az arcát és azon a festéket. Lehet, hogy azt akarta mondani: nyugalom.

Nekem itt nem tartozott kötelességeim közé szag érződött egy férfi száján német nyelvtudás, még kevésbé a helyesbítés.

Azt mondta még: — Ez civilizált ország. Két utazótáskámat a bejárat előtt éppen akkor rakta be egy tarkóig nyírt, kék öltönyös fiatalember a kocsi csomagtartójába. Egyszerű, fekete személyautó volt, és roppant magasan állt a kerekein. Kátyúsak lehetnek errefelé a városi utak, vagy a kocsit nem arra a célra használják, mint amire szánták, gyakran jár vidéken, nehéz terepen, ugaron, szőlősben.

Az út valóban gidres-gödrös volt, és kétfelől jó darabig csak a vékony hóból kilengő száraz kórók bólogattak a tarlón. Odább bugás nádszálak a befagyott szittyóban. Gyárszerű, hatalmas épületegyütteshez értünk, nem lehetett belátni az udvarára, a betonfal fölött csupa felső emelet és tető mutatkozott, és felirat sem jelezte, miféle intézmény lenne ez, ha akarna.

Üzemcsarnokszerű, alacsony épületek váltakoztak magas irodaházakkal; ezek ablakait mind elfüggönyözték. Ezután sokáig semmi, újabb kórók csupán. Egy helyütt kórókból amolyan sátorféleség, körülötte gumiabroncsok. Derékig meztelen, borzas szakállú férfi mosta előtte a fehérneműjét sárga műanyag vödörben. Beesett mellkasán deres volt a szőrzet.