Örökké lélegzetből, Örökre szabaduljon meg a lélegzettől
Egyiptomi Szfinx hatalma, Nostredamus jóslata!
Vérszerződés, örök fogadalom az akaratom, Bonts formát, higgy önmagadban, eltűnik minden szánalom, én vállalom a Felelősséget érted, Hogyha kéred, hát fogd a kezem, hogy el ne tévedj! Rap-kölyökként kezdtem, szökevényként tetőztem! Élvezem gyümölcsét annak, mit egykor befőztem!
Stabil életcélnak rögzített pontjára pályáztam bár ráfáztam néha, de a harcom nem nevezném ádáznak! Mint egy kifogott kárásznak, úgy nekem sem volt lélegzet, Míg nem jött el, és karolt fel a es évezred!
Milyen a tenger, szerinted is gyönyörű, igaz?
Úgy, ahogy örökké lélegzetből bányász, küzdöttem a kemény falakkal, Nagy igényt nem tartottam, beértem egy kisebb darabbal. Számomra drága kincs, örökké lélegzetből nyitott egy eszmének, Mely példát statuálhat majd egy új, nagyobb nemzedéknek.
Unokáink is látni fogják, tovább adják, másnak Könnyebb elérhetőséget nyújtva így a haladásnak! A learatott babér csírája lesz új köröknek. Így fog köztük fennmaradni, végleg, mindörökre!
Brash: Felfedeztem az értelmét, felfedeztem, mi jó nekem! Megfejtem a titkot, lerántom a leplet, Kinyitom szemem sarkából tekintek, a végtelen távol húz magával! Mámor szavával őrizni fogom, vad pásztor akaratával!
Fereg gyogyit orokre.
Legyőzöm az akadályokat, csak szaladok, szaladok! Szállnak a dallamok, melyek szabadok, szabadok!
Át Kínán, Ázsián, Európán, Afrikán, Utolsó mohikán harcol, és legyőz, mint egy végzetes hurrikán, De pörög tovább, késztet örökké az akarat. A feeling, a szerelem, csodálom a fémeket, a falakat!
A színeket, a neveket, a változatos világot.
A világosságot, vagy sötétséget, az azonosságot, vagy másságot! Örökké létezett, létezik, és létezni is fog!
A nap csak ragyog, erősen fogom, Csak hagyom magam a csábításnak, egy új holnap következik, egy tisztára mosott part egy véget nem érő művelet, mi mindörökké tart!
